Magyarországon a korrupcióval kapcsolatos bejelentések megtételének rendszere viszonylag elmaradott és kiforratlan. Ennek legfőbb oka, hogy állami oldalról gyenge a vonatkozó jogi szabályozás, a gazdasági szereplők csupán csekély hányada alakított ki önálló belső eljárásrendet, a civil társadalom részéről pedig egyelőre nem alakult ki kellő nyomás, hogy valamiféle változás kezdődjön ezen a téren.

A helyzet a környező országokban sem sokkal különb, egyedül Románia emelte törvényi szintre a whistleblowing intézményét, amire leginkább az erős uniós nyomás miatt került sor.

Hiányosságok

Törvényhozás, államigazgatás:

- Nincs külön whistleblowing törvény

- A meglévő törvények csak érintőlegesen szabályozzák a problémát (állami alkalmazottak jogviszonyát szabályozó normák; MT – rendkívüli elbocsátások, alkalmazott nem köteles jogellenes döntést végrehajtani; BTK: közérdekű bejelentő védelme, köztisztviselő köteles jelenteni a tudomására jutó korrupciót)

- Üzleti titok védelme túl tág teret enged a munkaadónak retorziók gyakorlására, nehezíti a bejelentéseket

Vállalatok világa, etikai kódexek:

- Nincsenek egységes standardok az etikai kódexek tekintetében, azok nem minden esetben szabályozzák kielégítő módon a bejelentések megtételének menetét

- sok főleg kis és közép vállalat nem rendelkezik egyáltalán etikai kódex-szel vagy egyéb belső eljárásrenddel

- A létező vállalati bejelentő rendszerek sokszor nem felelnek meg az adatvédelmi előírásoknak, lehetőséget adnak a munkavállalók megfigyelésére, illetve egymás feljelentgetésére

- Szakszervezetek gyengesége, hiánya. Számos országban (pl. Németország, Franciaország) a szakszervezetek segítik a bejelentést tenni kívánó munkavállalót, illetve bajba jutott bejelentőt

- Számos nemzetközi példa utal arra, hogy egy vállalat vezetése nem feltétlenül érdekelt a korrupció felszámolásában (Siemens, Enron)

Társadalom, civilszféra:

- A magyar társadalomban sokan ellenérzéssel kezelnek bármiféle bejelentést, feljelentést, aminek érthető történelmi okai vannak

- Az emberek nagy hányada nem ismeri a jogait, nem tudja hova fordulhat a problémáival

- Csekély bizalom a rendvédelmi szervek, hatóságok iránt

- A civil szervezetek terén sem alakult ki még egy kellően erős nyomás, amely valamiféle változást indukálhatna ezekben a kérdésekben. Kevesen jártasak igazán a témában.


Lehetséges megoldások

A) Egységes whistleblowing politika megalkotása, mint az angolszász országokban, ha kell külön szervekkel,
B) hatékony szabályozás megteremtése a jelenlegi jogi környezet keretében

Mind két esetnek a politikai akarat megszületése a feltétele. Ez részben civil oldalról, részben a pártok irányából indulhat (utóbbi esetben valamelyik pártnak úgy kéne éreznie, hogy képes lehet politikai tőkét kovácsolni egy ilyen kezdeményezésből.

Mivel a társadalom érzékenysége a témában csak hosszabb távon változhat, a vállalatoknak pedig minden bizonnyal csak egy töredéke érdekelt tiszta viszonyok létesítésében, nem várható, hogy úgymond magától megteremtődjenek a whistleblowing feltételei (Tehát, hogy az emberek egyik napról a másikra bátrabbá, aktívabbá válnak, kiállnak a jogaikért, csupán a jó érzésükre hallgatva fellépnek a környezetükben tapasztalt korrupció ellen. A cégek pedig önállóan kialakítanak egységes etikai kódexeket, tisztességes belső eljárásrendeket és ezeket be is tartják, tartatják.).

Ezért minden bizonnyal a törvényhozónak kell megtennie az első lépéseket az ügy érdekében. Ehhez a következő lépésekre lehet szükség.

- az említett hiányos és gyenge jogi szabályozás megerősítése (pl. munkajog, adatvédelem, információ szabadság, büntetőjog), esetleg új törvények megteremtése (whistleblowing)

- ismeretterjesztés, a lakosság felvilágosítása a témában

- munkavállalói érdekvédelem erősítése (pl. szakszervezetek)

- etikai kódexek kötelezővé tétele (egységes standardok alapján)

- valamiféle erkölcsi minőségbiztosítás bevezetése a gazdasági szférában


Legfrissebb információk (2009.04.15)

A Gyurcsány-kormány utolsó ülésén elfogadta az IRM-által kidolgozott antikorrupciós csomagot. Ennek értelmében 2009 őszétől a kormány felállítja a Közérdekvédelmi Hivatalt, amely a korrupcióval kapcsolatos bejelentések kezelésére, kivizsgálására lesz hivatott. Az antikorrupciós csomag része továbbá a közérdekű bejelentők védelméről szóló törvény, amely szabályozza a bejelentések megtételének módját, és felsorolja a bejelentők védelmét szolgáló rendelkezéseket. A törvény lehetővé teszi, hogy a közérdekű bejelentők a segítségükkel elhárított kár értékétől függően jutalomban részesüljenek.

(az IRM honlapján olvasható törvénytervezet)

Két magyar eset

1. A Köztársasági Őrezred ügye

A Köztársasági Őrezred (KÖ) szakpszichológusa Posta Imre több ízben jelentette parancsnokainak, hogy „az állomány körében rendkívül rossz a hangulat, mindennaposak a szóbeszédek visszaélésekről, a vezetők alkalmatlanságáról, korrupció gyanúját felvető beszerzésekről, a kiképzés teljes elhanyagolásáról, és arról, hogy a szakmai szempontok helyett a mutyizás érvényesül a kiválasztásnál”. A KŐ vezetése nem reagált ezekre a jelentésekre, ezért Posta a miniszterelnökhöz fordult. Ennek eredményeként előbb egy háromnapos belső vizsgálatban az őrezred vezetője tisztázta, hogy a pszichológus állításai közül semmi sem igaz, majd fegyelmivel elbocsátották állásából, mert "magatartásával a tisztesség követelményét megszegve járt el, előidézve az ORFK Köztársasági Őrezrednek és tagjainak helytelen megítélését." Posta ezután munkaügyi pert indított és feljelentést tett. Az elöljárói hatalommal való visszaélés miatt folytatott nyomozást a Budapesti Katonai Ügyészség megszüntette, részben bűncselekmény hiányában, részben pedig azért, mert nem sikerült bizonyítani az állításokat.

Egy jól működő bejelentőket védő és bejelentéseket ösztönző törvény megvédhette volna Postát állása elvesztésétől. Az esetnek több tanulsága is van. Nincs közismert (törvénybe iktatott) gyakorlata annak, hogy egy bejelentéssel kihez, hova lehet fordulni, és ha a bejelentésre nem érkezik megfelelő válasz (ha a felettes nem reagál), akkor mi következő lépés. A bejelentő nincs védve a munkahelyi meghurcoltatás, eltávolítás ellen, jóhiszemű cselekedete ellenére sem. Az ilyen ügyek kivizsgálása nem elég transzparens.

2. Megtorlást kaptak a hírTV-nek nyilatkozó munkaügyi ellenőrök